Római konferencia vizsgálta, eleget tett-e az Egyház a totalitárius rendszerekkel szembeni ellenállásért

Egy e heti római konferencia azt vizsgálta, miként viszonyult az Egyház a 20. századi totalitárius rendszerekhez.

A „A Szentszék a 20. századi totalitárius rendszerekkel szemben: új perspektívák és kutatási irányok” című konferenciát október 28–29-én tartották a római Pápai Gergely Egyetemen. A két nap során tudósok vitatták meg, hogyan reagált a Vatikán az elnyomó kormányzatokra, különösen XII. Piusz pápa korától a II. Vatikáni Zsinatig.

A rendezvényt szervező Nemzeti Emlékezet Intézete – a Lengyel Nemzet Elleni Bűncselekmények Üldözésével Foglalkozó Bizottság és a Pápai Történettudományi Bizottság a Gergely Egyetemen egy új kiállítást is bemutatott az 1966-os ünnepségekről, amelyeket Lengyelország 966-ban történt megkeresztelkedésének 1000. évfordulóján tartottak.

Totalitarizmus: a kísértés, hogy olyanok legyünk, mint Isten

A Vatican News beszámolója szerint a konferencia Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár nyitóelőadásával kezdődött, aki arra figyelmeztette a nemzeteket, hogy ne helyezzék magukat Isten helyébe.

„[A totalitarizmus] abból az emberi kísértésből fakad, hogy az ember olyan akar lenni, mint Isten, ellenőrizni akarja, miként él és gondolkodik az emberiség, és rá akarja erőltetni saját ideológiai meggyőződéseit” – mondta Parolin.

Bírálta azt a tendenciát is, hogy az országok a vallás helyébe az államot és bizonyos eszméket emelnek.

„Azzal, hogy a társadalmi osztályt, a fajt vagy az államot Isten helyett az oltárra emelték, [a totalitárius rendszerek] megszentelték ideológiai fogalmaikat, és politikai vallásokat hoztak létre, saját »liturgiákkal«, prófétákkal, vértanúkkal és etikai normákkal” – tette hozzá Parolin.

XII. Piusz Vatikánja és a náci rezsim

A konferencián tárgyalt témák közé tartozott a Szentszék tiszteletreméltó XII. Piusz pápa alatti álláspontja a náci Németországgal kapcsolatban a második világháború idején, beleértve a holokausztot is.

Parolin azt állította, hogy XII. Piusz olyan módon ítélte el a háborúkat, „amely nem váltott volna ki még nagyobb üldöztetést”, és hogy „példa nélküli léptékű szeretetdiplomáciát” folytatott.

A konferencia más résztvevői az Egyház e korszakbeli álláspontját „fenntarthatónak” nevezték.

„Azt mondanám, hogy az Egyház, és különösen a Szentszék, a tárgyalt időszakokban azt tette, amit lehetségesnek és fenntarthatónak tartott, ahogyan ma is teszi” – mondta Nicola Spinato atya, az olaszországi Padovából származó teológus.

„A Szentszék és az Egyház nem pusztán politikai szereplők, amelyek a politikai színtéren versengenek. Szerepük lelkipásztori és egyházi” – tette hozzá Spinato.

A Vatikán totalitarizmussal szembeni ellenállása a II. Vatikáni Zsinat és II. János Pál alatt

A konferencián több résztvevő is előadást tartott a II. Vatikáni Zsinatnak a Szentszék totalitárius rendszerekkel szembeni határozott ellenállására gyakorolt hatásáról.

Spinato arról adott elő, hogy az Egyház a zsinaton keresztül miként fogalmazta meg a rasszizmussal és a megkülönböztetés minden formájával szembeni ellenállását.

„A 20. századi totalitarizmussal és rasszizmussal való szembesülés hozzájárult az Egyház társadalmi tanításának fejlődéséhez” – mondta Spinato.

Mások rámutattak Szent II. János Pál pápa hatására a vatikáni diplomáciában, különösen Lengyelországban és Latin-Amerikában.

„II. János Pál aktívan közbeavatkozott a diktatúrák megszüntetése és a demokráciához való visszatérés előmozdítása érdekében. 1987. április 1–6. között Chilébe látogatott – ez az út megváltoztatta az ország történelmét” – mondta Gianni La Bella, a Pápai Történettudományi Bizottság tagja.

„II. János Pál 1983-as és 1987-es lengyelországi zarándoklatai után megkezdődtek az erőfeszítések a válság leküzdésére. Befolyása és a vallásszabadságot garantáló törvények megnyitották az utat Lengyelország és a Szentszék számára, hogy 1989. július 17-én helyreállítsák teljes körű diplomáciai kapcsolataikat” – mondta Albert Warso atya, a II. János Pál Lublini Katolikus Egyetem professzora.